,,A kíváncsi osztrigák története."

(FOLYTATÁS)

- A kis kíváncsi!

- Az osztrigák is kíváncsiak voltak, nemde bár?

- Bizony, bizony!

- Emlékszel, mi történt velük?

- A szegénykék!

- Miért? Mi történt az osztrigákkal?

- Hisz nem is érdekel!

- Dehogynem!

- Te folyton csak rohansz, rohansz...

- Szakíthatnék egy kis időt...

- Szakítanál? Na, jó! - hát elkezdték…

- A rozmár és az ácsmester,

- Avagy a kíváncsi osztrigák története

- A nap sütött a tengerre,

- nem is, a sápadt hold.

- A napsütésben halacskák

- Víg hada ficánkolt.

- Nincs ebben semmi furcsaság,

- Csak az, hogy éjfél volt.

- A rozmár és az ácsmester

- a parton sétikált.

- Lám, homokból itt nincs hiány,

- a víz a sziklán állt.

- Rozmár uram - szólt az ácsmester

- Kimondom egyenest:

- elhordjuk ezt egy év alatt,

- ha dolgozni nem rest.

- Brrr! Most rosszkor szól -

- a rozmár szól.

- Száz kérdés választ vár:

- cipők, hajók mi végre jók?

- Király mitől király?

- Mért forr a víz, ha nap süt rá?

- Disznónak jár-e szárny?

- Munkára mostan nincs idő:

- száz kérdés választ vár!

- Ó, jertek, jertek, osztrigák,

- oly szépen süt a nap!

- Száz sétatérnél többet ér

- a víz a part alatt.

- S ha útközben megéhezünk,

- jól esik egy falat.

- De fejét rázta, s így felelt

- bölcs Osztriga anyó,

- mert tudta jól, hogy ágyukat

- elhagyni nem való.:

- Itt jó nekünk, el nem megyünk,

- ezt mondom - szólt anyó.

- Hát persze, persze, de...

- most jöjjetek, barátaim,

- száz kérdés választ vár:

- cipők, hajók mi végre jók?

- Király mitől király?

- Mért forr a víz, ha nap süt rá?

- Disznónak jár-e szárny?

- Hát jöjjetek, barátaim:

- száz kérdés választ vár!

- Nos, hát nézzük csak!

- Szükségünk lesz

- egy kis kenyérre.

- Mit szólnál egy kis

- borshoz és ecethez?

- Remek ötlet! Valóban kitűnő.

- Nos, hogyha felkészültetek,

- kedves osztrigák,

- nekiláthatunk az evésnek.

- Az evésnek?

- Bizony ám!

- Nos jöjjetek, barátaim,

- az asztal várva vár.

- Borsot tegyünk s mustárt bele,

- az étvágyat csinál.

- Ilyen szószt nem kap senki sem,

- csak herceg és király.

- Ma jó nekünk, ma jót eszünk,

- mint herceg és király.

- Értetek hullnak könnyeim, elnézést,

- sanyarú sorsotok

- úgy nyomja most a keblemet,

- hogy majd szétdurranok.

- Kis osztrigák! Kis osztrigák!

- Válaszra nem talál.

- Ez cseppet sem volt meglepő,

- mert üres volt a tál.

- Ideje mennem.

- Ez volt a vég, úgy ám!

- VÉGE

- Szomorú történet.