2014. március 22., szombat

4. fejezet: Tweedle Dee és Tweedle Dum

Az erdőben szétszórtan voltak bolond és egyéb gombák, a fákon moha nőtt, a törzsüknél Jackie-nél is hatalmasabb páfrányok. A levelek ide-oda mozogtak, mikor félreterelte kezeivel őket, majd némelyik vissza is csapott a lány arcába.
- Naaaaa! Miféle hely ez? Nem ismerik a fűnyíró szót? - tovább ment, majd hirtelen felbukott valamiben. Illetve valakiben. Azaz... két valakiben. Két fiúban. Felült és rájuk nézett, majd megvizsgálta őket. Az egyik szeplős és kócos volt éj fekete hajjal, a másik makulátlan arccal és rendezett hollófekete hajjal rendelkezett. Egymást ölelve aludtak, aminek hatására Jackie szíve hevesen verni kezdett és elpirult halványan, majd egy hangtalan fangörcsöt mutatott be.
"Oh, de édeseeeek!" - bár igaz, látszott, hogy a két fiú még úgy is magasabb volt Jackie-nél, hogy egymást ölelték és összekucorodva aludtak. Majd lassan megmozdult az egyik, de a másik nyitotta fel smaragdzöld szemeit. A lány összerezzent, mert valami morgó hangot adtak ki.
- Mit akarsz itt kislány? Mi dolgod van ebben az erdőben? - kérdezte az, akinek még csukva volt a szeme.
- É-é-é-én..... Én csak... Eltévedtem... Egy fehér nyulat kerestem... - a két fiú felült, szembefordult a lánnyal, majd egymásra néztek és megvakarták a fejüket, végül egyszerre megkérdezték.
- Fehér nyúl? - Jackie-re néztek.
- I-igen... Órával a kezében, ha jól láttam.
"Ez kész őrület!" - gondolta Jackie és felhúzva lábait a fiúkat fürkészte.
- Azt hiszem Peter White-ra gondol - szólalt meg a szeplős a másiknak.
- Peter White? - kérdezte Jackie. - Úgy hívják a nyulat? Fehér Péter?
- Jobban szereti, ha úgy hívjuk, hogy "Peter".
- Értem. Jaj, tényleg, még be sem mutatkoztam - felelte a lány és felállt, majd a két fiú felé nyújtotta a kezeit. - Jackie Hills vagyok. Ti?
A makulátlan arcú felállt és megrázta mosolyogva a lány kezét.
- Örvendek, én Tweedle Dee vagyok! - a szeplős ülve rázta meg a kezét.
- Én pedig Tweedle Dum.
- Oh. Tweedle ikrek?
- Igen, mondhatni.
- Értem... Nos... örültem a találkozásnak, de nekem mennem kell - elindul arra, amerre tartott. A két porcelánbaba kinézetű fiú a lány elé állt.
- Miért kell menned?
- Mert.... mert csak. Sietek...
- Miért? - kérdezte Dum.
- Mert kíváncsi vagyok merre ment a nyuszi...
 (TO BE CONTINUE...)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése