3. fejezet: Kicsi? Nagy? Melyik?

Mikor felébredt, haja égnek állt, de hamarosan rájött, hogy fejjel lefelé lóg. Ijedten lenézett, majd leesett. Felállt és leporolta a szoknyáját és csak akkor vette észre, hogy felhasadt.

- De jó... - körbenéz, majd meglát egy fehér tapsi fület. Gyorsan utána eredt. - Hé!! Várj meg!

Mire odaért, a nyúl eltűnt egy ajtó mögött, ami becsukódott utána.

- Várj meg! - kinyitja az ajtót, de még egy ajtó ott, majd amint a másikat kinyitja, még egy, és még további öt, amik egyre kisebbek. - Ezt nem hiszem el! - megfogja az utolsó kilincsét, mire az felkiált.
- Jaj, az orrom! - a lány gyorsan elkapja a kezét.
- Ó, sajnálom, nem akartam! - csodálkozva néz a kilincsre, aki megmozgatja kicsit az "orrát", majd Jackie-re néz. - Tényleg bocsánat...
A kilincs szúrós szemmel néz rá.
- Ki vagy te és mit akarsz itt?
- É-én Jackie Hills vagyok... Egy... egy fehér nyulat üldöztem eddig és itt tűnt el... átment az ajtókon. Megtenné, hogy átenged? - nyúl a kilincsért, de az elhúzza az "orrát".
- Sajnálom kisasszony, de én kulcsra vagyok zárva. - végignéz Jackie-n. - Meg a mérete sem megfelelő. Túl nagy!
- És... hogy lehetnék kicsi?
- Nézzen az asztalra kisasszony! - megjelenik egy asztal és rajta egy üveg. Jackie odamegy és megnézi az üveget.
,,Valami van ráírva..."
"Igyál meg!" - ez áll az üvegen. A lány kinyitja, majd kortyol belőle. Egy kis pukkanás és Jackie 
körülbelül 5 centis emberkeként a földre huppan.
- M-mi ez?!
- Kicsi lett. De valamit nem felejtett el? - felpillant. A kulcs ottmaradt az asztalon.
-A fenébe! - az öklét a földbe veri és megjelenik előtte egy sütis doboz, aminek a cetlijére az van írva "Egyél meg!".
,,Hát ez meg.....?" - kivesz egy kicsit a dobozból és  egy kicsit beleharap. Magasra nő, mint amilyen eredetileg volt és elveszi az üveget és a kulcsot is az asztalról, majd a kilincsre néz.
- Trampli... - vágja a lányhoz hirtelen. - Fúúúúj, de nagy vagy...!
- És ezekkel szerinted megsértesz?
- Eltaláltad.
- Nem sikerült - megissza a maradék kicsinyítő folyadékot és törpe lesz, majd kinyitja a kulccsal a kilincset és előkelően átlép rajta.
- Viszlát!
- Mff...fm fmmmf....mmmfmfffmmhhmmmmm....! (Fordítás: Legalább a kulcsot vedd ki!)
- Vigyázok magamra! - mintha nem értette volna.
,,Dehogy veszem ki a kulcsot... Meg kell találnom a fehér nyulat... Ha már ide kerültem..." - beszalad egy hatalmas, furcsa erdőbe.

Ez a rész kicsit rövidre sikerült, mert hát... Őőőő..... Mivel most én voltam az, Gwen, és nekem most ezen a téren kicsit hiányos a fantáziám. Remélem ennyi elég és bocsi a rövid részért ^^"""

2. fejezet: A fehér nyúl

Egy átlagos nap a Georgetown-i gimiben. Unalmas órák, unalmas tanárok és... unalmas diákok. Jackie is pontosan így gondolta. Tolla végét rágva figyelte a baglyos faliórát és vágyakozva várta, hogy kicsöngessenek.

"Gyerünk! Gyerünk!! Kérlek, csengessenek már ki!" - már csak öt perc maradt az órából, a tanár meg csak beszélt, és beszélt. A lány végig nézett az osztálytársain. "Egyetlen egy helyes fiú SINCS ebben a rohadt iskolában. Letettem az érettségit, egyetemre is akarok menni, és helyes fiúkkal akarok ismerkedni! Kérlek, istenem, add, hogy MOST csengessenek ki és hadd szabaduljak előbb!" - mire végigvitte ezt a gondolatmenetét, kicsengettek. Mindenki felállt, nagy unalmasan és kisétált. Jackie volt az egyetlen, aki sprintelt az osztályból, majd az iskolából. Az iskolakapuban

megállt és bekapcsolta az iPod-ját, majd elvette a biciklijét, felült rá és elindult.

***

Útközben meglát egy sérült fehér nyulat. Lefékez farolva, majd leszáll és odasiet hozzá. Felveszi a karjaiba és simogatja.

- Szegénykém... Itt hagytak? - úgy érzi, mintha valaki figyelné és körbenéz. Már majdnem a házuknál van, az erdő sűrűjében. Senki sehol, de kicsit bizonytalan ebben. Figyeli és simogatja a nyulat, miközben elindul a bicikli felé. Ebben a pillanatban kiugrik a nyúl a kezéből és elszalad.

- Hééé!!! Várj! - utána szalad. - Várj, megsérültél! - a nyúl beugrik egy fa mögé, majd előugrik onnan kis kalapban, frakkban és egy zsebórával a kezében.

- Mi a...? - Jackie elkerekedett szemekkel figyelte a nyulat, de szaladt tovább utána. A lábai akarata ellenére vitték tovább. A nyúl ismét elszaladt, majd később újra eltűnt. Beleugrott egy nagy fa odvába. A lány belenéz, de senkit nem talál ott. "Mi ez, mágia?" - valaki megfogja a lábait és belelöki a lányt a fa odvába. Felnéz és látja, hogy egyre sötétebb lesz, egy fehér hajú fiú pedig csak fentről figyeli a zuhanó lányt.

1. fejezet: Bevezető

Mindenki ismeri a klasszikus Alice in Wonderland című mesét, és belőle a bolondos, bohókás, szeszélyes és vidám MAD HATTER-t . Kedves és vicces fickó… De ez csak a külcsín… Sötét és gonosz erő lakozik benne. És van még valami… Mad Hatter… egy tini lány…
 Térjünk át egy másik témára. Jackie Hills látszólag egy átlagos 16 éves lány. Rendes családban nőtt fel, az élettel nincs semmi baja, de van pár folt és seb a lelkében. Sokszor bántották lelkileg, tehát neki sincs felhőtlen élete. Sokan bántják lelkileg kinézete miatt. De szerinte csak irigyek türkizkék hajára és szemére, gyönyörű kinézetére és kissé érdekes öltözködésére.

Jackie:

Optimista, ezért mindig azt mondta magának, hogy csak féltékenyek rá. Soha nem voltak barátai, ezért iskolai szünetekben a lépcsőn ült és rajzolgatott, vagy írt. Sokszor elvették a füzeteit szívatásból és csesztették, de hamar megszokta.

Végül egy másik suliba költözött, másik város, másik ház, távol a sulitól. Konkrétan a ház egy "tanya" volt egy erdő közepén, ahonnan minden nap biciklivel járt iskolába. Itt se voltak barátai, szintén ugyanabból az okból, de legalább senki nem piszkálta, és ez neki bőven elég volt. Ám egy nap valami megváltozott...

Tudnivalók, szabályok, adminok, adminokról tudivalók.

Nova:

Ki vagyok én?

A nevem, mint látjátok, Nova Sparks. Az igazit inkább nem árulom el, szeretnék anonim maradni számára. Mint látjátok, én magyarul írok, szóval tuti nem New York az otthonom. Nem, dehogyis, San Fransisco-ban lakom ^^ Na, de térjünk a lényegre...

Honnan jött az ötlet?

Nos, a cím már így is sokat mond nektek - remélem. Ez a klasszikus Alice in Wonderland mesén alapul. Gyerekkoromban mindig is nagyon imádtam azt a mesét és amikor elkezdtem megtanulni olvasni az iskolában, ezt a mesét is szívesen olvastam. Innen jött az ötlet, amit már régóta tervezgettem és mindig belejavítottam, így lett számomra tökéletes a történet.

Fejezetek gyakorisága:

Egyszerű! Amikor kijön egy újabb rész. Egyik barátosném kirakja facebookra is, aki ismeri, ott megtalálja. Aki nem, a követi a blogunkat. És azért nincs facebookom, mert nem szeretnék csinálni. Ennyi az okom, szóval ne keressetek semmilyen néven. De amúgy olyan egy hónapon belül ki sokott jönni egy fejezet. Bár van, amikor két hónap is, amikor el vagyok havazva az iskola dolgaival. Ezért lesznek társszerkesztőim!

Társszerkesztő:

A társszerkesztőm, akit én nagyra becsülök ezekben az időkben, Gwen Shadows, a Gwen Allison naplója megalkotója és írója. Hát, én most ennyi lettem volna. Gwendolyn?

Gwen:

CSAK Gwen...

Ki vagyok én?

Egy átlagos lány. Nem olyan, mint amilyennek a blogomban írom "magam". Normális életem van, hülye szülőkkel és egy idegesítő testvérrel. Őszinte leszek veletek. Én speciel sokat járok conokra, amik Budapesten zajlanak le. Jóóó, mások szerint én New York-ban élek, de az igazi lakcímemet nem mondom el senkinek. A végén még rajongók egész tábora rajzana a házam előtt ^^"" *nevet* Na, térjünk a lényegre. Én művésznek tartom magam, de közel sem vagyok az. Ja, igen, aki conon meg akarna találni, az keressen most az őszin! Elég érdekes ruhában leszek. Talpig feketében és Gareki-szerű hajam lesz. Mivel a blogjainkat nagyrészt animések olvassák, így ezt nekik üzenem. Na, de ennyit rólam. Ha bármi kérdésetek van velünk kapcsolatban, akkor kommentben megadjuk annak a blognak a címét, ahol kérdezgethettek kényetek, kedvetek szerint. A név eléggé vicces és érdekes, de mivel hárman vagyunk, jobb nevet nem tudtunk 

kitalálni.

A blogról: Amelyikünk ír, mi is ugyanolyan színnel írunk. Tehát aki kirakja, az írta. Nováé a piros, enyém a lila. Gyönyörű szín szerintem, ezért is választottam ezt.

Nova:

Hamarosan kész és mindenhova kirakjuk a "Kérdezz, felelek!" blogot! Addig is páááá~!

Gwen:

Pápááá~!