2014. március 22., szombat

,,A kíváncsi osztrigák története."

(FOLYTATÁS)

- A kis kíváncsi!
- Az osztrigák is kíváncsiak voltak, nemde bár?

- Bizony, bizony!
- Emlékszel, mi történt velük?
- A szegénykék!
- Miért? Mi történt az osztrigákkal?
- Hisz nem is érdekel!
- Dehogynem!
- Te folyton csak rohansz, rohansz...
- Szakíthatnék egy kis időt...
- Szakítanál? Na, jó! - hát elkezdték…
- A rozmár és az ácsmester,
- Avagy a kíváncsi osztrigák története
- A nap sütött a tengerre,
- nem is, a sápadt hold.
- A napsütésben halacskák
- Víg hada ficánkolt.
- Nincs ebben semmi furcsaság,
- Csak az, hogy éjfél volt.
- A rozmár és az ácsmester
- a parton sétikált.
- Lám, homokból itt nincs hiány,
- a víz a sziklán állt.
- Rozmár uram - szólt az ácsmester
- Kimondom egyenest:
- elhordjuk ezt egy év alatt,
- ha dolgozni nem rest.
- Brrr! Most rosszkor szól -
- a rozmár szól.
- Száz kérdés választ vár:
- cipők, hajók mi végre jók?
- Király mitől király?
- Mért forr a víz, ha nap süt rá?
- Disznónak jár-e szárny?
- Munkára mostan nincs idő:
- száz kérdés választ vár!
- Ó, jertek, jertek, osztrigák,
- oly szépen süt a nap!
- Száz sétatérnél többet ér
- a víz a part alatt.
- S ha útközben megéhezünk,
- jól esik egy falat.
- De fejét rázta, s így felelt
- bölcs Osztriga anyó,
- mert tudta jól, hogy ágyukat
- elhagyni nem való.:
- Itt jó nekünk, el nem megyünk,
- ezt mondom - szólt anyó.
- Hát persze, persze, de...
- most jöjjetek, barátaim,
- száz kérdés választ vár:
- cipők, hajók mi végre jók?
- Király mitől király?
- Mért forr a víz, ha nap süt rá?
- Disznónak jár-e szárny?
- Hát jöjjetek, barátaim:
- száz kérdés választ vár!
- Nos, hát nézzük csak!
- Szükségünk lesz
- egy kis kenyérre.
- Mit szólnál egy kis
- borshoz és ecethez?
- Remek ötlet! Valóban kitűnő.
- Nos, hogyha felkészültetek,
- kedves osztrigák,
- nekiláthatunk az evésnek.
- Az evésnek?
- Bizony ám!
- Nos jöjjetek, barátaim,
- az asztal várva vár.
- Borsot tegyünk s mustárt bele,
- az étvágyat csinál.
- Ilyen szószt nem kap senki sem,
- csak herceg és király.
- Ma jó nekünk, ma jót eszünk,
- mint herceg és király.
- Értetek hullnak könnyeim, elnézést,
- sanyarú sorsotok
- úgy nyomja most a keblemet,
- hogy majd szétdurranok.
- Kis osztrigák! Kis osztrigák!
- Válaszra nem talál.
- Ez cseppet sem volt meglepő,
- mert üres volt a tál.
- Ideje mennem.
- Ez volt a vég, úgy ám!
- VÉGE
- Szomorú történet.

4. fejezet: Tweedle Dee és Tweedle Dum

Az erdőben szétszórtan voltak bolond és egyéb gombák, a fákon moha nőtt, a törzsüknél Jackie-nél is hatalmasabb páfrányok. A levelek ide-oda mozogtak, mikor félreterelte kezeivel őket, majd némelyik vissza is csapott a lány arcába.
- Naaaaa! Miféle hely ez? Nem ismerik a fűnyíró szót? - tovább ment, majd hirtelen felbukott valamiben. Illetve valakiben. Azaz... két valakiben. Két fiúban. Felült és rájuk nézett, majd megvizsgálta őket. Az egyik szeplős és kócos volt éj fekete hajjal, a másik makulátlan arccal és rendezett hollófekete hajjal rendelkezett. Egymást ölelve aludtak, aminek hatására Jackie szíve hevesen verni kezdett és elpirult halványan, majd egy hangtalan fangörcsöt mutatott be.
"Oh, de édeseeeek!" - bár igaz, látszott, hogy a két fiú még úgy is magasabb volt Jackie-nél, hogy egymást ölelték és összekucorodva aludtak. Majd lassan megmozdult az egyik, de a másik nyitotta fel smaragdzöld szemeit. A lány összerezzent, mert valami morgó hangot adtak ki.
- Mit akarsz itt kislány? Mi dolgod van ebben az erdőben? - kérdezte az, akinek még csukva volt a szeme.
- É-é-é-én..... Én csak... Eltévedtem... Egy fehér nyulat kerestem... - a két fiú felült, szembefordult a lánnyal, majd egymásra néztek és megvakarták a fejüket, végül egyszerre megkérdezték.
- Fehér nyúl? - Jackie-re néztek.
- I-igen... Órával a kezében, ha jól láttam.
"Ez kész őrület!" - gondolta Jackie és felhúzva lábait a fiúkat fürkészte.
- Azt hiszem Peter White-ra gondol - szólalt meg a szeplős a másiknak.
- Peter White? - kérdezte Jackie. - Úgy hívják a nyulat? Fehér Péter?
- Jobban szereti, ha úgy hívjuk, hogy "Peter".
- Értem. Jaj, tényleg, még be sem mutatkoztam - felelte a lány és felállt, majd a két fiú felé nyújtotta a kezeit. - Jackie Hills vagyok. Ti?
A makulátlan arcú felállt és megrázta mosolyogva a lány kezét.
- Örvendek, én Tweedle Dee vagyok! - a szeplős ülve rázta meg a kezét.
- Én pedig Tweedle Dum.
- Oh. Tweedle ikrek?
- Igen, mondhatni.
- Értem... Nos... örültem a találkozásnak, de nekem mennem kell - elindul arra, amerre tartott. A két porcelánbaba kinézetű fiú a lány elé állt.
- Miért kell menned?
- Mert.... mert csak. Sietek...
- Miért? - kérdezte Dum.
- Mert kíváncsi vagyok merre ment a nyuszi...
 (TO BE CONTINUE...)


2013. december 22., vasárnap

3. fejezet: Kicsi? Nagy? Melyik?

Mikor felébredt, haja égnek állt, de hamarosan rájött, hogy fejjel lefelé lóg. Ijedten lenézett, majd leesett. Felállt és leporolta a szoknyáját és csak akkor vette észre, hogy felhasadt.
- De jó... - körbenéz, majd meglát egy fehér tapsi fület. Gyorsan utána eredt. - Hé!! Várj meg!
Mire odaért, a nyúl eltűnt egy ajtó mögött, ami becsukódott utána.
- Várj meg! - kinyitja az ajtót, de még egy ajtó ott, majd amint a másikat kinyitja, még egy, és még további öt, amik egyre kisebbek. - Ezt nem hiszem el! - megfogja az utolsó kilincsét, mire az felkiált.
- Jaj, az orrom! - a lány gyorsan elkapja a kezét.
- Ó, sajnálom, nem akartam! - csodálkozva néz a kilincsre, aki megmozgatja kicsit az "orrát", majd Jackie-re néz. - Tényleg bocsánat...
A kilincs szúrós szemmel néz rá.
- Ki vagy te és mit akarsz itt?
- É-én Jackie Hills vagyok... Egy... egy fehér nyulat üldöztem eddig és itt tűnt el... átment az ajtókon. Megtenné, hogy átenged? - nyúl a kilincsért, de az elhúzza az "orrát".
- Sajnálom kisasszony, de én kulcsra vagyok zárva. - végignéz Jackie-n. - Meg a mérete sem megfelelő. Túl nagy!
- És... hogy lehetnék kicsi?
- Nézzen az asztalra kisasszony! - megjelenik egy asztal és rajta egy üveg. Jackie odamegy és megnézi az üveget.
,,Valami van ráírva..."
"Igyál meg!" - ez áll az üvegen. A lány kinyitja, majd kortyol belőle. Egy kis pukkanás és Jackie 
körülbelül 5 centis emberkeként a földre huppan.
- M-mi ez?!
- Kicsi lett. De valamit nem felejtett el? - felpillant. A kulcs ottmaradt az asztalon.
-A fenébe! - az öklét a földbe veri és megjelenik előtte egy sütis doboz, aminek a cetlijére az van írva "Egyél meg!".
,,Hát ez meg.....?" - kivesz egy kicsit a dobozból és  egy kicsit beleharap. Magasra nő, mint amilyen eredetileg volt és elveszi az üveget és a kulcsot is az asztalról, majd a kilincsre néz.
- Trampli... - vágja a lányhoz hirtelen. - Fúúúúj, de nagy vagy...!
- És ezekkel szerinted megsértesz?
- Eltaláltad.
- Nem sikerült - megissza a maradék kicsinyítő folyadékot és törpe lesz, majd kinyitja a kulccsal a kilincset és előkelően átlép rajta.
- Viszlát!
- Mff...fm fmmmf....mmmfmfffmmhhmmmmm....! (Fordítás: Legalább a kulcsot vedd ki!)
- Vigyázok magamra! - mintha nem értette volna.
,,Dehogy veszem ki a kulcsot... Meg kell találnom a fehér nyulat... Ha már ide kerültem..." - beszalad egy hatalmas, furcsa erdőbe.

Ez a rész kicsit rövidre sikerült, mert hát... Őőőő..... Mivel most én voltam az, Gwen, és nekem most ezen a téren kicsit hiányos a fantáziám. Remélem ennyi elég és bocsi a rövid részért ^^"""

2013. október 14., hétfő

2. fejezet: A fehér nyúl



Egy átlagos nap a Georgetown-i gimiben. Unalmas órák, unalmas tanárok és... unalmas diákok. Jackie is pontosan így gondolta. Tolla végét rágva figyelte a baglyos faliórát és vágyakozva várta, hogy kicsöngessenek.
"Gyerünk! Gyerünk!! Kérlek, csengessenek már ki!" - már csak öt perc maradt az órából, a tanár meg csak beszélt, és beszélt. A lány végig nézett az osztálytársain. "Egyetlen egy helyes fiú SINCS ebben a rohadt iskolában. Letettem az érettségit, egyetemre is akarok menni, és helyes fiúkkal akarok ismerkedni! Kérlek, istenem, add, hogy MOST csengessenek ki és hadd szabaduljak előbb!" - mire végigvitte ezt a gondolatmenetét, kicsengettek. Mindenki felállt, nagy unalmasan és kisétált. Jackie volt az egyetlen, aki sprintelt az osztályból, majd az iskolából. Az iskolakapuban
megállt és bekapcsolta az iPod-ját, majd elvette a biciklijét, felült rá és elindult.

***

Útközben meglát egy sérült fehér nyulat. Lefékez farolva, majd leszáll és odasiet hozzá. Felveszi a karjaiba és simogatja.
- Szegénykém... Itt hagytak? - úgy érzi, mintha valaki figyelné és körbenéz. Már majdnem a házuknál van, az erdő sűrűjében. Senki sehol, de kicsit bizonytalan ebben. Figyeli és simogatja a nyulat, miközben elindul a bicikli felé. Ebben a pillanatban kiugrik a nyúl a kezéből és elszalad.
- Hééé!!! Várj! - utána szalad. - Várj, megsérültél! - a nyúl beugrik egy fa mögé, majd előugrik onnan kis kalapban, frakkban és egy zsebórával a kezében.
- Mi a...? - Jackie elkerekedett szemekkel figyelte a nyulat, de szaladt tovább utána. A lábai akarata ellenére vitték tovább. A nyúl ismét elszaladt, majd később újra eltűnt. Beleugrott egy nagy fa odvába. A lány belenéz, de senkit nem talál ott. "Mi ez, mágia?" - valaki megfogja a lábait és belelöki a lányt a fa odvába. Felnéz és látja, hogy egyre sötétebb lesz, egy fehér hajú fiú pedig csak fentről figyeli a zuhanó lányt.

1. fejezet: Bevezető


Mindenki ismeri a klasszikus Alice in Wonderland című mesét, és belőle a bolondos, bohókás, szeszélyes és vidám MAD HATTER-t . Kedves és vicces fickó… De ez csak a külcsín… Sötét és gonosz erő lakozik benne. És van még valami… Mad Hatter… egy tini lány…
 Térjünk át egy másik témára. Jackie Hills látszólag egy átlagos 16 éves lány. Rendes
családban nőtt fel, az élettel nincs semmi baja, de van pár folt és seb a lelkében. Sokszor bántották lelkileg, tehát neki sincs felhőtlen élete. Sokan bántják lelkileg kinézete miatt. De szerinte csak irigyek türkizkék hajára és szemére, gyönyörű kinézetére és kissé érdekes öltözködésére.

Jackie:



Optimista, ezért mindig azt mondta magának, hogy csak féltékenyek rá. Soha nem voltak barátai, ezért iskolai szünetekben a lépcsőn ült és rajzolgatott, vagy írt. Sokszor elvették a füzeteit szívatásból és csesztették, de hamar megszokta.
Végül egy másik suliba költözött, másik város, másik ház, távol a sulitól. Konkrétan a ház egy "tanya" volt egy erdő közepén, ahonnan minden nap biciklivel járt iskolába. Itt se voltak barátai, szintén ugyanabból az okból, de legalább senki nem piszkálta, és ez neki bőven elég volt. Ám egy nap valami megváltozott...

2013. szeptember 16., hétfő

Tudnivalók, szabályok, adminok, adminokról tudivalók.


Nova:



Ki vagyok én?

A nevem, mint látjátok, Nova Sparks. Az igazit inkább nem árulom el, szeretnék anonim maradni számára. Mint látjátok, én magyarul írok, szóval tuti nem New York az otthonom. Nem, dehogyis, San Fransisco-ban lakom ^^ Na, de térjünk a lényegre...

Honnan jött az ötlet?

Nos, a cím már így is sokat mond nektek - remélem. Ez a klasszikus Alice in Wonderland mesén alapul. Gyerekkoromban mindig is nagyon imádtam azt a mesét és amikor elkezdtem megtanulni olvasni az iskolában, ezt a mesét is szívesen olvastam. Innen jött az ötlet, amit már régóta tervezgettem és mindig belejavítottam, így lett számomra tökéletes a történet.


Fejezetek gyakorisága:

Egyszerű! Amikor kijön egy újabb rész. Egyik barátosném kirakja facebookra is, aki ismeri, ott megtalálja. Aki nem, a követi a blogunkat. És azért nincs facebookom, mert nem szeretnék csinálni. Ennyi az okom, szóval ne keressetek semmilyen néven. De amúgy olyan egy hónapon belül ki sokott jönni egy fejezet. Bár van, amikor két hónap is, amikor el vagyok havazva az iskola dolgaival. Ezért lesznek társszerkesztőim!


Társszerkesztő:

A társszerkesztőm, akit én nagyra becsülök ezekben az időkben, Gwen Shadows, a Gwen Allison naplója megalkotója és írója. Hát, én most ennyi lettem volna. Gwendolyn?

Gwen:




CSAK Gwen...


Ki vagyok én?

Egy átlagos lány. Nem olyan, mint amilyennek a blogomban írom "magam". Normális életem van, hülye szülőkkel és egy idegesítő testvérrel. Őszinte leszek veletek. Én speciel sokat járok conokra, amik Budapesten zajlanak le. Jóóó, mások szerint én New York-ban élek, de az igazi lakcímemet nem mondom el senkinek. A végén még rajongók egész tábora rajzana a házam előtt ^^"" *nevet* Na, térjünk a lényegre. Én művésznek tartom magam, de közel sem vagyok az. Ja, igen, aki conon meg akarna találni, az keressen most az őszin! Elég érdekes ruhában leszek. Talpig feketében és Gareki-szerű hajam lesz. Mivel a blogjainkat nagyrészt animések olvassák, így ezt nekik üzenem. Na, de ennyit rólam. Ha bármi kérdésetek van velünk kapcsolatban, akkor kommentben megadjuk annak a blognak a címét, ahol kérdezgethettek kényetek, kedvetek szerint. A név eléggé vicces és érdekes, de mivel hárman vagyunk, jobb nevet nem tudtunk 
kitalálni.

A blogról: Amelyikünk ír, mi is ugyanolyan színnel írunk. Tehát aki kirakja, az írta. Nováé a piros, enyém a lila. Gyönyörű szín szerintem, ezért is választottam ezt.



Nova:

Hamarosan kész és mindenhova kirakjuk a "Kérdezz, felelek!" blogot! Addig is páááá~!


Gwen:

Pápááá~!